Ha szeretne további érdekességeket olvasni Alapítványunkról, szakmai vezetőnkről és a hallássérültek foglalkoztatásával kapcsolatos tapasztalatainkról, kattintson a cikk végén található prezentációnkra!
Prezentációt tartott Alapítványunk szakmai vezetője, Dr. Soósné Szigetvári Ágnes a Semmelweis Egyetem Szak- és Továbbképzési Igazgatóság tanfolyamán komplex felülvizsgálatot végző orvosok számára. A rendezvényt a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő székházában tartották.
Az előadáson többek között felhívtuk a figyelmet arra a tévhitre, miszerint a hallássérültek rehabilitációja pusztán az egyre jobb hallókészülékek viselését jelentené. Mint azt szakmai vezetőnk jelezte, a halláskárosodott munkavállalók is tudatában vannak vele, hogy beszédük sokszor rosszul érthető, szókincsük jellemzően szegényebb, mint a hangnyelvet beszélő kollégáiké, és gyakrabban előfordul, hogy nem értenek meg vagy félreértenek dolgokat. Ennek következményei lehetnek a fokozott munkahelyi stressz és frusztráció, pszichés és szomatikus megbetegedések. Dr. Soósné Szigetvári Ágnes kifejtette, hogy ennek kezelésére pszichológusok, mentorok, audiomentorok, munkaasszisztensek alkalmazására lenne szükség az iskolákban és a munkahelyeken. Hazai és nemzetközi tapasztalatok mutatják, hogy ezek nélkül az integráció gyakran nem sikeres.
Mindezek menedzselésére szükség lenne egy információs és rehabilitációs központra. Szakmai vezetőnk jelezte azt is, hogy tapasztalatunk szerint a megújult, rehabilitációval foglalkozó központi szervek és járási hivatalok egyre nagyobb hozzáértéssel, empátiával végzik munkájukat. Ezért érdekképviseleti szervként ezúton is köszönetünket fejezzük ki!
Jó hírként számoltunk be róla, hogy az elmúlt évtizedekben a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása egyre nagyobb számban valósult meg a munkaerő-piaci szereplőknél. A hallássérültek az egymástól, Alapítványunktól vagy más civil szervezetektől kapott információk alapján többségében ismerik azokat a munkahelyeket, ahol viszonylag nagy számban alkalmaznak megváltozott munkaképességű dolgozókat. Ezek általában nagyvállalati termelőegységek, ahol ugyanakkor jellemzően nem maradnak túl sokáig ezek a munkavállalók. Ennek oka, hogy a halláskárosodott dolgozók csak ritkán kapják meg a kellő mentorálási támogatást ahhoz, hogy halló társaikhoz hasonlóan teljesíthessenek.
Más a helyzet a kisvállalkozásoknál, ahol egy-két ember befogadása folyamatos fejlődés és tanulás mellett valódi integrációt jelenthet, tette hozzá Dr. Soósné Szigetvári Ágnes. Ezeknél a munkaadóknál a többségi társadalomhoz tartozó kollégák sokkal nyitottabbak a hallássérültek fogadására, foglalkoztatására. Kevésbé pozitív, hogy ezek a munkaadók humánerőforrás-szakmai szempontból általában kevésbé felkészültek, nem állnak rendelkezésre módszertani anyagok, hiányzik a jó gyakorlatok megosztása, elmarad a munkahelyi asszisztencia lehetőségének kérése (rehabilitációs hatóságoktól vagy munkaügyi központoktól).
