A hallókkal készült interjúk eredményei

A hallókkal készült interjúk helyszíne a NÜRNBERGI Berufsbildungswerk für Hör- und Sprachgeschädigte VOLT. 2 halló férfi és 2 halló nőt kérdeztünk meg az  asztalos szektorban.

A halló válaszadók 17 és 20 év között vannak és jelenleg szakképzést folytatnak, hogy fafeldolgozó szakemberek lehessenek (1-től 3 éves gyakornokság után).

Egyik alany sem dolgozott ezelőtt ebben a szakmában.

Az alanyok csak a képzés során kerültek szakmai kapcsolatba hallássérültekkel. Hogy megkönnyítsék velük a kommunikációt, jegyzeteket írtak, több időt szántak a kommunikációra és lassan beszéltek. A jelnyelvet egyikük sem beszéli, csak egyikük tanulja a jelnyelvi ábécét.

Minden halló válaszadó el tudja képzelni, hogy hallássérültekkel dolgozzon. Úgy látják, hogy a hallássérültek jobban tudnak koncentrálni és kevésbé szórakozottak. A képzés ideje alatt a hallóknak több idejük volt arra, hogy segítsék egymást, és így tanulhatnak egymástól. A hallássérültekkel történő  munkavégzés nehézségeit a nem megfelelő  kommunikációban látják.

A halló válaszadók a következő válaszokat adták arra a kérdésre, hogyan fejleszthető a hallássérültek és hallók közötti kommunikáció: jegyzetkészítés, testbeszéd, ujjhasználat és kérdések feltétele. Minden halló válaszadónak segítséget jelentene egy jelnyelvi videószótár a 150 legfontosabb szóval. Egy tanulási zavarral küzdő halló alany kivételével mindannyian megtanulnák a jelnyelvet.

Az összes halló válaszadó úgy gondolja, a jelnyelv hasznos lehet a munkahelyen olyan helyzetekben, amikor nagy távolságból kell kommunikálniuk. Ketten utaltak arra, hogy már használnak jeleket a kommunikációhoz.

A hallássérültekkel készült interjúk eredményei

A hallássérültek interjúztatása is a nürnbergi Berufsbildungswerk für Hör- und Sprachgeschädigte-ben zajlott. Az asztalos területén 2 hallássérült nőt és 2 férfit kérdeztünk meg. Életkoruk 20 és 22 év között volt.

Jelenleg mindegyik hallássérült válaszadó asztalosnak tanul, ketten közülük második éves szakmai gyakorlatukat töltik, ketten pedig a harmadikat. Egyikük sem dolgozott a területen ezelőtt.

Mindannyian dolgoztak már hallókkal és a következő kommunikációs formákat használták: jegyzeteket, kézmozdulatokat és szájról olvasást.

A hallókkal való munkavégzést egy lehetőségnek látják, még akkor is, ha a zajos környezetben nehézkes a kommunikáció.

Egyik hallássérültnek sem jelentett nehézséget gyakornokként elhelyezkedni. Egyikük még hozzátette, hogy ez szakterülettől is függ, de az iparosok pillanatnyilag keresettek.

A következő válaszokat adták arra  a kérdésre, mi fejlesztheti a kommunikációt hallók és halllássérültek között: írás, olvasás, tiszta és hangos beszéd, szájról olvasás és nyugodt környezet.

Egy alany kivételével minden hallássérült hasznosnak találna egy videoszótárat, amely a 150 legfontosabb jelet tartalmazza. Úgy gondolják, a halló kollégáik is megtanulnák a jeleket.